A gyümölcséréssel megérkeznek a konyhánkba, teraszunkra a muslicák is, amelyeket mindenki látott már, de többnyire mégsem tudjuk, hogyan néznek ki, mert olyan aprók. Pedig valójában már az is lehet, hogy éppen egy suzuki repked a gyümölcseink felett. Ha elkapni nem is könnyű a muslicákat, befogni azért nem nehéz.
A muslica csupa rejtély - már a neve is, hiszen van, aki muslincának ismeri. A (túl)érett gyümölcseink fölött repkedő apró rovar az ecetmuslica (Drosophila melanogaster). Hamarosan kiderül, hogy érdemes a latin nevét is megjegyezni, de már a magyar is kérdéses. Szerencsére nem tévedhetünk nagyot, mert a helyesírási szabályok szerint a muslica és a muslinca is megengedett.
Valójában a gyümölcslégy neve eredetileg még rövidebb volt, a délszlávból átvett musica ugyanis legyecskét jelent. Ebbe került be a magyarban az idők folyamán először egy „l”, aztán egy „n” toldalékhang. Hasonlóra más szavainknál is találunk példát.
Nem minden muslica van azonban olyan régen velünk, mint a Drosophila melanogaster. Az egyik rokonukkal csak mostanság ismerkedünk meg kényszerűségből Európában. A foltosszárnyú muslicát (Drosophila suzukii) 2007-ben észlelték először a kontinensen, de az Ázsiából származó invazív faj mára Magyarországon is elterjedt. Ez a „suzuki” az ecetmuslicával szemben nem a kicsit (nagyon) rothadó gyümölcsöt kedveli, hanem az épben tesz kárt, így időnek előtte helyettünk szüretel.
Azt azonban csak nagyítóval dönthetjük el, mi éppen melyik muslicával találkozunk – persze az érett, erjedő gyümölcsöknél jó eséllyel a honos ecetmuslicával. A muslica amilyen kicsi, olyan gyors irányváltásra képes, így többnyire komikus próbálkozás a hagyományos legyekhez hasonlóan elkapni. Viszont könnyű csapdába csalni őket. A BioStop gyümölcslégycsapdával irtószer használata nélkül begyűjthetjük a muslicákat, mert a benne lévő csalogató anyagnak nem tudnak ellenállni.