Természetes ellenségük hazánkban kevés van, az eredeti, trópusi-szubtrópusi élőhelyükről származó parazitáik, ragadozóik (pl. szamurájdarázs) nem tudnak a mi éghajlatunkon kellő számban elszaporodni, betelepítésük emellett természetvédelmi aggályokat is felvet. Kidolgozott, kipróbált biológiai védekező módszerek sem állnak még rendelkezésre az invazív címeres poloskák terjedésének megfékezésére. Hatékony irtásuk jelenleg csak vegyszerekkel megoldott. Vastag, erős kitinpáncéljuk miatt nagyon ellenállók, ezért speciálisan címeres poloskák irtására kifejlesztett termékek használata javasolt. Érdemes olyan terméket választani, ami nem csak irtja, hanem távol is tartja ezeket a kellemetlen betolakodókat.
A címeres poloskák ellen használható rovarirtó vegyszerek alkalmazása mellett növelhetjük a védekezés hatékonyságát, ha fizikailag is megakadályozzuk bejutásukat a lakásba. Ennek különösen ősszel van jelentősége, amikor a hideg elől védett, meleg helyre próbálnak húzódni az áttelelő állatok. A poloskák hatékony távoltartásához kulcsfontosságú, hogy a szúnyoghálók résmentesen illeszkedjenek az ablak- és ajtókeretekhez, de fontos a redőnytokok átvizsgálása, a nyílászárók szigetelésének, vezetékek kimeneti nyílásainak ellenőrzése, javítása is, a poloskák ugyanis a legkisebb rést is megtalálják, ahol bejuthatnak a lakásba. Emellett számoljunk fel minden lehetséges búvóhelyet a ház körül (üres virágcserepek, farakások, lomok), ahová a poloskák nagy számban be tudnak húzódni. Segíthetjük a címeres poloskák gyérítését, ha a ház közelében megtalálható tápnövényeiket rendszeresen átvizsgáljuk, és a levelek fonákjára rakott, fehér petecsomóikat eltávolítjuk, valamint címeres poloskák irtásra alkalmas növényvédő szerrel kezeljük növényeinket, hiszen így megakadályozhatjuk, hogy nagy tömegben elszaporodjanak a lakás környezetében.
A címeres poloskák (Pentatomidae) népes családjába tartozó rovarok hazánkban is megtalálhatók, a hazai fajok azonban nem jelentenek problémát, ritkán jelennek meg tömegesen emberi környezetben. Egyre súlyosabb gondot okoznak viszont a trópusi-szubtrópusi területekről déligyümölcs szállítmányokkal behurcolt invazív címeres poloska fajok, melyek kifejezetten az emberi településeken szaporodtak el. A két legelterjedtebb ilyen faj az ázsiai márványpoloska (Halyomorpha halys) és a zöld vándorpoloska (Nezara viridula). Az ázsiai márványpoloska kifejlett alakja körülbelül 1,5-2 cm hosszú, jellegzetes, pajzs alakú rovar. Háti oldala szürkésbarna, márványos rajzolattal, a potroh szegélyén piszkosfehér, háromszögletű mintázat fut végig, hasi oldala szürkésfehér, csápján világos és sötét sávok váltakoznak. A zöld vándorpoloska valamivel nagyobb testű, élénk zöld színű faj, hideg időben azonban ennek a fajnak az egyedei is barnás-vöröses színezetet öltenek, azonban márványos mintázat esetükben nem figyelhető meg. Az áttelelő egyedek áprilisban-májusban kezdenek újra aktívak lenni, amikor a hőmérséklet tartósan 10-15 °C fölé emelkedik, és elmúlnak az éjszakai-hajnali fagyok, szaporodásukhoz tartósan 25 °C körüli hőmérséklet szükséges. A címeres poloskák egymással feromonokkal és vibrációs jelzésekkel kommunikálnak, a hímek képesek olyan kémiai jelzőanyagot kiválasztani, amelynek segítségével a tápnövényre, illetve alkalmas búvóhelyre tudják hívni a közelben tartózkodó fajtársaikat, ezért lehet ezeken a helyeken tömegesen találkozni velük. Az invazív címeres poloskák nem csak hangos, bűzmirigyükből kellemetlen szagot árasztó betolakodói otthonainknak, hanem szívogatásukkal komoly károkat is okoznak a ház körüli kultúrnövényeinkben (elsősorban a paradicsomot, az almaféléket és a bogyós gyümölcsű növényeket támadják, ezen növények levelének fonákjára helyezik 30-40 db, 1 mm-es, sárgásfehér petékből álló petecsomóikat is). Bár humán betegségeket nem terjesztenek, szúrós szagú váladékuk nyálkahártya irritáló, érzékeny személyeknél allergiás reakciókat válthat ki. Emellett nem őshonos élőlényekként elszaporodva ökológiai károkat is okoznak. Irtásuk indokolt.